Nyomtatás

Kandó Kálmán életútja


Kandó Kálmán

 

Dr. h.c. KANDÓ KÁLMÁN
1869 - 1931

 

1869 július 8-án született Pesten, régi magyar nemesi családban.
Kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelét 1892-ben szerezte meg a királyi József műegyetemen.
A haditengerészetnél Polában töltött katonaéve után, 1893-94-ben tanulmányútra ment Parisba a Compagnie de Fives-Lille villamossági gyárba. Itt bekapcsolódott az - akkor mindössze 6 éves múltra visszatekintő - háromfázisú, indukciós motorok szerkesztésébe, és azok számítására új módszert dolgozott ki.
1894-ben Mechwart Andrásnak, a Ganz és Társa gyár vezérigazgatójának hívására hazatért Budapestre, és a gyár elektrotechnikai osztálya szolgálatába lépett. Rövidesen bevezette a háromfázisú indukciós motorok gyártását, megtervezte az első "F" jelű motorsorozatot, amelyet a múlt század utolsó éveiben az "FF" típusú, igen nagy példányszámban és változatos teljesítményben készült nagysikerű sorozat követett.
Mindezek mellett két- és háromfázisú generátorok, transzformátorok és készülékek tervezését is elvégezte.
1896-ban egy 500 voltos, kétfázisú próbakocsival végzett kísérletekkel megkezdte élete további részét meghatározó - a nagyvasúti villamos vontatás területén kifejtett korszakalkotó jelentőségű - munkásságát. Ennek első eredménye lett az 1898-ban a Genfi-tó partján fekvő Evians-les-Bains fürdőhelyen létesített háromfázisú 500 voltos villamos valamint két hazai és egy franciaországi bánya számára készített háromfázisú bányamozdony szerkesztése.
1898 januárjában a Ganz gyár - Kandó tanácsára - elvállalta az észak-olaszországi Valtellina vasútvonal villamosítását - az akkori technikai lehetőségekhez képest úttörő jelentőségű, - háromfázisú, 15 Hz frekvenciájú, 3000 voltos feszültséggel. Ezt 1902. szeptember 4-én adták át a forgalomnak, 2 villamos mozdonnyal és 10 motorkocsival.
Az 1904-ben,majd 1906-ban a Valtellina számára szállított 7 db kétmotoros, rudazathajtású villamos mozdony lett a - több, mint 700 olasz, háromfázisú villamos mozdony alaptípusa.
Az olasz kormány által 1905-ben elhatározott nagyarányú vasút-villamosítás mozdony szükségletének fedezésére épült Societa Italiana Westinghouse gyár vezetésére Kandó Kálmánt kérték fel. Kandó 1907-ben családjával együtt oda is költözött.
Olaszországi munkásságának eredményei lettek az E 550 és az E 330 sorozatjelű háromfázisú mozdonyok.
Kandó az olasz hadüzenet után 1915 májusában hazatért Magyarországra, és katonai szolgálatra jelentkezett. Először a Várépítési Parancsnokságon, majd a Monarchia hadügyminisztériumában kapott beosztást. Az utóbbi helyen, a szénellátás referenseként, jól látta a gőzüzemű vasút nagyfokú szénpazarlását.
Itt érlelődött meg benne az a vasút-villamosítás terén új fejezetet nyitó alapelv, hogy ..." csak a normális periódusnak közvetlen alkalmazása biztosítja a vasutak villamosításának igazán gazdaságos megoldását" ...
Ennek megvalósítására alkotta meg életének főművét, a fázisváltós a villamos mozdonyt.
Az 1918-ban - néhány kiváló munkatársával - tervezni kezdett első fázisváltós próbamozdony 1923. október 31-én futott végig az e célra ideiglenes vonalfelszereléssel ellátott Budapest Nyugati pu.-Dunakeszi-Alag közötti vasútvonalon.
E mozdony 3 éves üzemével Kandó elgondolásának elvi helyességét maradéktalanul igazolta.
A fázisváltós rendszer kidolgozása mellett - többek között -1920 őszén elvállalta a Milánó mellett Saronnó-i Nicola Romeo mozdonygyár kérésére háromfázisú gyors- és tehervonati mozdonyok tervezését.
Az első fázisválós próbamozdony szerkezeti hiányosságait kiküszöbölő átalakított fázisváltós próbamozdonyt 1928. augusztus 3-án helyezték üzembe, és ennek kitűnő eredményei alapján 1928 novemberében a kereskedelemügyi miniszter a MÁV vezetőivel egyetértésben úgy határozott, hogy a Budapest - Hegyeshalom közötti vasútvonalat Kandó Kálmán fázisváltós rendszerével fogják villamosítani.
E célra tervezte meg élete utolsó és egyben legnagyobb alkotását, a személy és gyorsvonati szolgálat ellátására hivatott V40 és a tehervonati szolgálat ellátására szánt V60 sorozatú fázisváltós mozdonyokat, amelyek első példányainak 1932-ben történt üzembe helyezését 1931. január 13-án bekövetkezett korai halála miatt már nem élhette meg.
Kandó Kálmán emberi nagyságát Verebély László műegyetemi tanár így jellemezte:
..."MINT EMBERT VÉGTELEN SZERÉNYSÉG, SZÍVES MODOR ÉS LEKÖTELEZŐ UDVARIASSÁG JELLEMEZTE. SIKEREI, VILÁGHÍRE ÉS KITÜNTETÉSEI - BÁR ÉRTÉKELTE ŐKET - SOHA EGY PILLANATRA SEM SZÉDÍTETTÉK EL. ISMERTE EGYÉNISÉGÉNEK SÚLYÁT, SÍKRA SZÁLLT ESZMÉIÉRT OTT, AHOL AZT SZÜKSÉGESNEK LÁTTA, DE ÓRIÁSI SZELLEMI FÖLÉNYÉT NEM ÉREZTETTE SOHA. EZ KISUGÁRZOTT SZEMEIBŐL, VILÁGOS, SZABATOS BESZÉDÉBŐL, GONDOLATAINAK EREDETISÉGÉBŐL ÉS GAZDAGSÁGÁBÓL. MESTERKÉLTSÉG NÉLKÜL IS LENYŰGÖZŐEN HATOTT. NEM CSAK BARÁTAI ÉS MÉRNÖK KARTÁSAI, DE A MUNKÁSSÁG IS MINDIG VEZÉRT TISZTELT BENNE, AKINEK HIVATOTTSÁGÁHOZ NEM IS FÉR KÉTSÉG. SZÉLES LÁTÓKÖRŰ, NAGY MŰVELTSÉGŰ IGAZI MAGYAR ÚR VOLT, AKI MINDIG AZ IGAZSÁG EGYENES ÚTJÁN HALADT.
IDEALISTA VOLT, BÁR AZ ANYAGI JAVAKAT ÉRTÉKELTE, ESZMÉI ÉRVÉNYESÍTÉSE ÉRDEKÉBEN SEMMI ÁLDOZATTÓL NEM RIADT VISSZA, ÉS ÓRIÁSI ELFOGLALTSÁGA DACÁRA MINDEN TISZTELETBELI ÁLLÁST ÉS MUNKÁT ELVÁLLALT, HA ÚGY ÉREZTE, HOGY KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL AZ ÜGYNEK ÉS AZ ORSZÁGNAK JAVÁRA LEHET. TETTEIT ÉS ELHATÁROZÁSAIT SOHA ANYAGI ÉRDEK NEM IRÁNYÍTOTTA, CSAK AZ ÜGY ÖNZETLEN ÉS PÁRTATLAN ELBÍRÁLÁSA.
NEVE ELVÁLASZTHATATLANUL ÖSSZEFORROTT A VILLAMOS VASÚTI VONTATÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉVEL, AMELYNEK KÉT FEJEZETÉT IS AZ Ő LELKÉBEN SZÉKELŐ ISTENI SZIKRA MARADANDÓ ALKOTÁSAI TÖLTIK KI.
KANDÓ KÁLMÁN MAGYAR FAJUNKNAK ÖRÖKRE DÍSZE ÉS BÜSZKESÉGE MARAD"...
Kandó Kálmán síremléke
A műhelyi munkákban kiváló szaktudásukkal, pontos, lelkiismeretes munkájukkal kitűntek, és a Kandóval folytatott megbeszélések állandó résztvevői voltak: Nedved művezető az akkori forgácsolók legkiválóbb mestere, Gogola a legjobb esztergályos, Nagy művezető a gombolyító műhely vezetője és König a szerelés nagymestere.
Az alagi próbameneteken kiváló munkát végeztek: Harkányi József mozdonyfelvigyázó, Mezőfi János és Döme János mozdonyvezetők, és még sok kiváló, áldozatkész szakember.
Kandó halála után a mozdonyok gyártása feletti műszaki vezetést Bláthy Ottó Titusz vállalta el.
A mozdonyok szabályozó szerkezetének végleges kialakítása Sztrókay Pál gépészmérnök nevéhez fűződik.
A fázisváltós mozdonyok szerkesztésében és gyártásában nagyon értékes munkát végeztek többek között Perczel Ákos gépészmérnök, Pavlovszky Gyula szerkesztő és Szabadi Jenő gépészmérnök. A mozdonyok gépszerkezeti részét gyártó MÁVAG gyár részéről Melkuhn István gépészmérnök.
Az 1918-ban a MÁV keretében megalakult önálló hatáskörrel rendelkező Vonalvillamosítási Iroda az alagi próbaüzem befejezése után átalakult a MÁV Igazgatóságában szervezett E IV. Vonalvillamosítási Osztállyá.
Ennek első vezetője Lajthay Jenő volt.
"Fejünknek porbahullott fényes koronája, a magyar mérnöktársadalom örök büszkesége, Kandó Kálmán! A Mérnök Tanács fájdalmas búcsúzóját hozom Neked!
Azért az intézményért, amely megalakulása óta büszkén vallott elnökének, amelynek minden eddigi munkája, munkájának minden eredménye a Te neveddel elválaszthatatlanul összeforrott.
Amikor kartársaid rajongó tisztelete és a hivatalos körök osztatlan bizalma Téged állított az újonnan szervezett mérnöki autonómia legelső tisztségére: kitörő örömmel és teljes megnyugvással vettük ezt mindnyájan tudomásul, hiszen egyedül a Te egyéniséged nyújthatott biztosítékot arra, hogy a kezdet nehézségein a mérnöktársadalmat át fogod vezérelni.
Nem az állás adott fényt a Te nevednek, de a Te egyéniséged adott tekintélyt és súlyt az állásnak és ezen át az egész intézménynek.
Nem Téged tisztelt meg, de saját magát becsülte meg a mérnöktársadalom, mikor autonóm ügyeinek legfőbb intézését a Te kezeidbe tette le.
Örömmel és büszkeséggel láttuk, hogy Te a nem európai, de világhírű szaktekintély a legféktelenebb anyagi törtetés korszakában eldobod Magadtól a kifelé való érvényesülés ezernyi lehetőségét, velünk maradsz és óriási elfoglaltságod mellett is szivesen állasz az élre, hogy vezetésed alatt vívhassa meg a sok ezernyi magyar mérnöksereg a létért való küzdelem nehéz harcát.
Kétszeres volt örömünk azoknak, akik a Mérnöki Tanácsban munkatársai lehettünk, nem csak azért, mert mindnyájunkat magával ragadott lelkes buzgalmad, amivel a magyar mérnökség sorsát felkaroltad, nem csak azért, mert mindnyájunkat megnyugtatott a bölcs előrelátás, amellyel az ügyeket irányítottad: de azért is, mert a közös munka, a sűrűbb érintkezés módot nyújtott arra is, hogy közelebbről láthassuk Benned az embert, a kollegát, az ízig-vérig magyar mérnököt.
Csodálattal láttuk hogyan világít bele lángelméd fénye a kényes ügyek legrejtettebb zugaiba, élvezettel hallgattuk, hogyan boncolod a legnehezebb kérdést a tudós aprólékos figyelmével részleteire és hogyan keresed vaskövetkeztetésű logikával az elintézés lehetőségét.
De aki ilyenkor, mikor a kivezető utat kerested, mélyebben nézett acélos kék szemeidbe, nem a lángész hideg ragyogását, de a kartársi érzés, az emberszeretet, a magyar mérnökség és ezen át az egész magyarság sorsáért való aggódás meleg parazsát látta annak mélyén megcsillanni.
Amikor bámultunk felszólalásaidban a pártatlan igazságérzet megnyilvánulását, minden szavadon éreztük áldott jó szíved sugalmazását, ami mindig és mindenhol a gyengék védelmébe állított.
Nemcsak bölcs vezért, harcos fegyvertársat, Istenáldotta nagy tehetséget, de embert, szerető kartársat, jó barátot tanultunk ismerni Benned, e kifejezések legnevesebben vett értelmében: hogy ne volna hát mérhetetlen a fájdalmunk, mikor váratlanul elveszítünk!
Az összetört porhüvelyből elszállt a láng, amely előttünk világított s a nagy alkotó elme visszatért a Legnagyobbhoz, aki Őt is alkotá.
De amikor mély fájdalommal igaz részvéttel teszem le koporsódra a hálás kegyelet, a nem múló emlékezés virágait, amelyeket nem restelt keserű férfikönny harmatoz, a fájdalom szaván itt cseng a büszkeség és hála hangja is.
A büszkeségé, hogy nemcsak közülünk származtál, de a miénk voltál, miénk maradtál mindhalálig.
A halálé, hogy ezekben a nehéz időkben Téged adott nekünk vezérül a magyar sors, akinek földi salaktól tiszta emléke örök eszményképe marad a magyar mérnökségnek.
Szeretett elnökünk, nagyrabecsült kartársunk, hűséges jó barátunk, velünk szenvedett magyar testvérünk: ezekkel az érzésekkel kísér utolsó utadra a Mérnöki Tanács.
ISTEN VELED!"